Minden nyáron két hetet töltünk a művésztáborban Csőváron. Ilyenkor elvonulunk a világ elől és az alkotásnak élünk. A faluban nagyjából 500-an laknak, így tényleg nincs semmi, ami elvonná a figyelmünket. Magunknak főzünk, sátorozunk, szinte teljesen önellátó üzemmódba lépünk a két hétre.
A társaság nagy része már összeszokott, de mindig csatlakoznak hozzánk új alkotók. Pár napra szokott eljönni egy-egy olyan alkotó, akinek a technikájával megismerkedünk, de alapvetően nincsenek tematikához kötött program. A táborunk célja, hogy kikapcsolódjunk, közösen alkossunk, egymást inspiráljuk. A napjaink a feltöltődésről szólnak.
Az idén az egyik főszervező, Péter nem tudott részt venni nászútja miatt a művésztáborban. Hiánya főként azért érződött, mert ő volt az egyedüli, aki a nyári konyhában lévő tűzhelyet, vagyis a gázpalackkal működő régi gáztűzhelyet tudta kezelni. Mivel Péter sosem engedett a konyha közelébe senkit az évek alatt, így más nem is tudta elsajátítani, hogy pontosan hogyan is történik a főzés menete. Esténként tábortűz mellett zenéltünk, beszélgettünk, így grillezés és szalonnasütés volt a fő fogás, azonban be kellett látnunk, hogy ez így nem fog működni teljes két héten keresztül.
Zoli barátommal vállalkoztunk arra, hogy kiderítsük hogyan is működik a PB gázpalack. Végtére is a Google az ember legjobb barátja, ott aztán tényleg minden kérdésére megtalálja az ember a válaszát.
A gázpalack márkája Flaga volt, amiről életünkben nem hallottunk még. Márkától függetlenül arra azonban rájöttünk, hogy a palack üres, mert, hát, pehelykönnyűnek tűnt. Tehát egy újat kell szerezni, mondtam ki hangosan. Zoli felvetette, hogy lehet, hogy nem is cserélni kell, hanem fel lehetne töltetni valahol. Csővár azért nem a világ közepe, ezt be kellett látnunk, mert a nagyjából 500 fős faluban nem találtunk ilyesmivel foglalkozó személyt. De a kocsmában mondták, hogy hívjuk ki a gázpalackfutárt.
Ez elsőre viccesnek hangzott. Nem is értettük Zolival, hogy mi is ez pontosan. Olyan lenne, mint a pizzafutár? De hát, biztosan értik, hogy miről beszélnek, hiszen olyan magától értetődően beszéltek a palackfutárról. Még mi éreztük magunkat rosszul az értetlenkedés miatt. Végül is jobbnak láttuk a tanácsot megfogadni. Úgy voltunk vele, hogy majd a keresőben megtaláljuk, hogy miről is beszélnek a helybéliek.
Mint utóbb kiderült egy céget hívnak Gázpalackfutárnak. A weboldaluk szerint általában 2-4 óra közötti időintervallumban vállalja a cserét vagy gázpalack töltését. Vácon van a gázlerakatuk és vállalnak Budapestre és az agglomerációba szállítást. Szerencsére Csővár is beleesik a szórásba. Bár nyilván ezért ajánlották a falubeliek is, tette elmés megállapítását Zoli.
Mivel nem tudtuk fejből, hogy mekkora a palackunk töltete, így intézkedni csak azután tudtunk, hogy visszaértünk a művésztábor területére. De addig is, míg sétáltunk visszafelé, Zoli hangosan olvasta fel az infókat a honlapról. Mivel szolgáltatásaik között van a csere és a gázpalacktöltés is, így egyelőre ezt a döntést is elnapoltuk. Gondoltuk, majd telefonon leegyeztetjük a szakemberrel. Mivel 17 éve foglalkoznak ilyesmivel, biztosan kapásból tud minden hozzá nem értő kérdésünkre válaszolni majd a szaki, állapítja meg Zoli. Azt írják a honlapjukon, hogy „Csak telefonálj, és mi levesszük a terhet a válladról!”, nekünk meg pont erre volt szükségünk.
Még blogjuk is van, mondja Zoli. És már sorolja is a cikkek címeit. Tényleg elég frankónak tűnik, vallom meg. Bár tulajdonképpen nekem igazából mindegy is, a lényeg, hogy valaki kicserélje egy újra, vagy töltse fel a palackot.
Az utunkon teljesen kiokosodtunk, hiszen megtudtuk az egyik cikkből, hogy a gázpalacknak életkora is van. Egy alumínium gázpalack maximum 50 évig használható, ha a szelepjét tízévente cserélik. Viccelődtünk is egy sort, hogy vajon a táborban lévő milyen idős lehet? Az sem kizárt, hogy még a nagyszüleink korából való. Zoli már a hétlépéses szabályt is elkezdte memorizálni, hogy hogyan fogja megvizsgálni a telefonhívás előtt a gázpalackot. Fontos a szakszerűség, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy le van írva, nehogy valami vészhelyzetet teremtsünk. Bár valószínűleg a hármas lépést, a szelep speciális mérőeszközzel történő vizsgálatát nem fogja tudni megejteni, mivel nem tudjuk, hogy milyen eszközre is lenne szükség tulajdonképpen. Sőt aztán a további lépések is valószínűleg inkább a szakiknak valók, jöttünk rá. Nem baj, majd telefonálunk.
A 23 kg-os palack űrtartalma nagyjából 50 liter, elviekben ez is rajta van a palackon. Azt is megtudtuk, hogy a piros csíkozás nem a minimáldizájn része, hanem jelentése is van. Attól függően, hogy hány csík van rajta, könnyen meg lehet állapítani a palack falvastagságát. Mivel egyikünk sem emlékezett arra, hogy hány sáv van a palackon, ezt is felvettük a képzeletbeli listánkra, amit majd a visszaérkezéskor csekkolni fogunk. Mindketten abszolút meg voltunk győződve arról, hogy a csíkok csak a régi szocreál stílushoz tartoznak. De ebben az esetben is igaz, a sorok között tudni kell olvasni.
Az biztos, hogy a töltöttségét egy kicsit pontosabban is meg tudjuk majd határozni, mint ahogy elsőre, súly alapján próbáltuk. Lehet, hogy még van benne egy kis nafta és kávét tudunk majd főzni. Nyilván nem lesz mérnöki pontosságú a mérés, de legalább az úton olvasottakat hasznosítani tudjuk majd. Ha mást nem, csak a saját szórakoztatásunkra, hiszen nagy valószínűséggel ezekre az infókra nem sok szükségünk lesz. Maximum csak évente egyszer, itt a művésztáborban.
A szállásra visszaérve láttuk, hogy a nagyobb töltetű palack van a nyári konyhában, vagyis nekünk is a 23 kg-os kiszerelésűt kell majd kérni. Ezen két piros csík van, szóval ez a középmezőnybe tartozik a 2,5 mm-es falvastagsággal. A lejárat még messze van, hiszen hatéves a palack, 2014.05.07-ei gyártmány. Valószínűleg akkor gázpalacktöltés lett a korábbi alkalmakkor is kérve, de még mindig ott tartottunk, hogy majd megkérdezzük a szakit. Ő fogja majd tudni a tutit.
A honlapról azt is megtudtuk, hogy Ilonkát kell hívni az egyeztetés miatt. Ilonka igazi ügyfélszolgálatos, nagyon segítőkész volt. A cím alapján egyből tudta, hogy gázpalacktöltést szoktak kérni Péterék, már szerepelt az adatbázisban. Így tulajdonképpen, bármennyire is felkészültünk és összeírtuk az összes szükséges infót a honlap segítségével, igazából nem is volt rá szükség. A rendszerükben minden pontosan szerepelt, így csak az időpontot kellett pontosítani.
3 óra múlva, a megbeszélt időre már itt is volt a szállítmány. Zolival, mint a lelkes kisgyerekek, néztük végig a gázpalacktöltés művészetét. Mire a szaki ideért, már teljesen be voltunk lelkesülve, és számtalan kérdést is feltettünk a töltéssel kapcsolatosan. A szaki türelmesen és barátságosan igyekezett mindenre válaszolni. Talán egy 20 perccel tovább fel is tartottuk, mint amennyi időbe alapvetően telt volna a gázpalacktöltés.
A napunk tulajdonképpen ráment a vacsorakérdés megoldására. A probléma felismerése, a kutatás, az új ismeretek teljesen más színben tüntették fel az ételkészítést is. A kalandunkat megpecsételtük egy közös festménnyel a gázpalackokról. A festményt pedig a nyári konyha falára akasztottuk, hogy Péterék lássák majd a nászútról hazaérve. Ha már nem hagyott telefonszámot, vagy bármi infót arról, hogy szükség esetén a gázpalacktöltés ad hoc probléma lehet.