Novemberben voltam azon a kiállításmegnyitón, ahol a kurátor az utolsó pillanatban rendezte át az egészet. Nyolc kép volt kint, mindegyik ugyanattól a festőtől, és eredetileg a legerősebb darab hátul kapott volna helyet, a második teremben.
A megnyitó előtt két órával áthozta előre. Nem magyarázta hosszan, csak annyit mondott, hogy az ember úgyis az első képhez méri az összes többit, és ha az gyenge, a nyolcadikat már el sem hiszi neki.
Ott álltam a kabátommal a karomon, és arra gondoltam, hogy ez mennyivel többről szól, mint egy tárlatról. Húsz éve járok kisebb galériákba, és tényleg mindig ugyanaz történik: az első benyomás dönt, a többi már csak megerősíti vagy cáfolja.
A kiállítás egyébként nem volt nagy esemény. Húsz ember ha összejött, a bor műanyag pohárban volt, a székeket maga a kurátor hordta ki. Mégis ez az este maradt meg az elmúlt évből, mert ott értettem meg valamit, amit addig csak sejtettem: a sorrend legalább annyit számít, mint az, hogy mi van a falon.
Hazafelé a buszon jutott eszembe, hogy a mi házunknál mi az az első dolog, amit a vendég meglát.
Nálunk az udvarról nyíló bejárat volt a leggyengébb pont. A szárny még a beköltözésünkkor is nehezen csukódott, tíz év alatt pedig odáig jutottunk, hogy nyáron dagadt, télen pedig meg lehetett érezni a huzatot a kulcslyuknál. Aki becsöngetett, azt először egy megvetemedett, foltosra festett felület fogadta, mögötte az előszobával, ami sosem melegedett fel rendesen.
Tavaly nyáron kimeszeltettük a homlokzatot, és bevallom, azt hittem, ez majd elfedi a dolgot. Nem fedte el. A friss falon még jobban látszott, hogy a bejárat évekkel korábbi állapotot mutat, mint minden más.
A megnyitó utáni tavasszal kezdtem el körülnézni, és először azt hittem, hogy két-három típus között kell majd választanom. Az ajtoablakbirodalom.hu kategóriaoldalán viszont 535 termék szerepel, ami elsőre inkább megijesztett, mint segített.
Végül úgy szűkítettem, hogy előbb az anyagot választottam ki, és csak utána a mintát. Acél, fa, fóliázott MDF és műanyag változatok is vannak, én pedig az acél biztonsági kivitel felé indultam el, mert az udvari bejáratnál a strapabírás számított a legtöbbet. A Hi-Sec Classic például aranytölgy, cseresznye, fehér és sötét barna felülettel is szerepel, 157 990 Ft-tól induló bruttó irányárral, ami szaküzletenként változhat.
A bejárati ajtó kiválasztásánál végül ugyanaz a logika segített, amit a kurátortól hallottam: nem a legkülönlegesebbet kerestem, hanem azt, ami a ház többi részével együtt működik. A sötét barna mellett döntöttem, mert a tornác gerendáihoz az illett.
Az anyagválasztásnál sokat segített, hogy nem egyedül döntöttem. A párom a fát szerette volna, mert az illett volna a tornáchoz, én viszont láttam, mi lett a régi fa szárnyunkból harminc év alatt, előtető nélkül. Végül abban egyeztünk meg, hogy a felület mintázata legyen fás hatású, az anyag viszont olyan, amivel nem lesz évente dolgunk.
Egy bejárati ajtó nem dísztárgy. Naponta ötször megfogjuk, télen ez tartja bent a meleget az előszobában, és ez az a pont, ahol a ház kifelé megmutatja magát. Ezért nem sajnáltam rá azt a két hetet, amíg végigjártam a lehetőségeket.
Fontos részlet, hogy az ajtoablakbirodalom.hu nem webshopként, hanem szaküzletláncként működik, tehát a végén nem egy kosárba tettem valamit, hanem bementem, megnéztem élőben a felületet, és megkérdeztem, mi a különbség a két hasonló típus között. Nekem, aki képeket is inkább élőben nézek meg, ez volt a természetes út.
A beépítés utáni első hétvégén jött hozzánk a húgom, és még a kapuból megállt egy pillanatra. Nem mondott semmi különöset, csak annyit, hogy „ez jól néz ki innen”. Pontosan tudom, hogy ez a fajta megállás a legőszintébb visszajelzés, amit egy ember adni tud. A tavalyi festés azóta is ugyanúgy néz ki, az ajtoablakbirodalom.hu-nál rendelt szárny viszont télen sem enged be huzatot a kulcslyuknál, és ez az a különbség, amit fotón soha nem lehet megmutatni.